Évek teltek el azóta, hogy Igor, az olasz farkas nyugalomban és szeretetben élt Gubbio városában.
A régi történet, miszerint sokáig rettegésben tartott minden környékbelit, és a város körzetében csak fegyverrel mertek kimenni a házból, már csak tábortűz mellett elmondott mesévé vált.
Sokan sokféleképpen emlékeztek arra az időszakra: mennyi félelemben elvesztegett nap, és átforgolódott éjszaka, de Igor ezüstszínű vállát megvonva mindig csak annyit tud hozzátenni a többiek megéléséhez: “Szent Ferenc volt az első, aki nem fegyverrel jött felém, ennyi az egész.”
Mivel ezzel nem tudnak vitatkozni, ilyenkor mindenki elengedi a témát, és csak örül, hogy Igor már sokadik tele segíti a közösséget, és állatiasságából lemorzsolódó ösztönös jótanácsaival mindenki barátjává vált.
Egyik este Igor a főtéren bámulta az eget, amikor Szent Ferenc csendesen megállt mellette.