„Csodálatos, eljött ez a nap is, megbolondultam” – nyugtázta Igor miután körbenézett, és nem látott senkit a hang irányából.
– Itt, itt – integetett egy tájban elvesző krokodilkéz.
Igor kitörölte szeméből a saras esőcseppeket és közelebb ment a hang forrásához.
Néhány centire voltak egymástól mire a farkas eltüsszentette magát.
– Bocsánat – lépett hátrébb. Egy ideje úton vagyok, olyasmiket produkál a testem, amit még soha. Alig vettelek észre. Igor vagyok.