Egy bizonyos fáradtsági küszöb után jelenik meg. Nem lehet tudni, hogy alszol-e már, vagy csak túl sokáig nem pislogtál.
Lebeg az emberek feje fölött. Majdnem áttetsző, pont annyi árnyék van rajta, hogy bizonyos szögből látszik néhány szín, ami kering a pacaformájú testén.
Mozgása lassú, de kiszámíthatatlan. Fel-alá, jobbra-balra lebeg, és ha megérint, akkor csak egy pici áramütésszerű csípést érezni. Nem fáj igazán, de megrándulsz, és az addig összeszedett, egyik lépés után a másikat látó, az adott feladatból a következő szükségszerűségét értő következesség megbomlik, és elkezdesz folyni. Az elején csak lebegésnek érzed, mint ha te is egyre jobban hasonlítanál egy medúzára, színeiben és halmazállapotában változatatlan módon, csak csendben, és tehermentesen haladsz.